TÁMOGATÓINK VOLTAK


 



 

 Magyar Szak- és Szépirodalmi
Szerzők
és Kiadók
Reprográfiai Egyesülete
 



PARTNEREINK

 


  



A KELEMENI ESTÉK
új helyszíne:

a VÁRFOK BOROZÓ
(I. Várfok utca 10.)
 




 




 




HUNGAROVOX KÖNYVKIADÓ
és
OKTATÁSI STÚDIÓ98x147

 



Az UART és a
PARTIUM folyóirat honlapja
 



HONLAPJAINK
ÉS
BLOGJAINK

 

ECETTEL SAVANYÍTOK

 
 

SZAPPANOS GÁBOR BLOGJA

 

TROLLZAJ
(TOLVAJ ZOLTÁN BLOGJA)


 

 

NOVÁK VALENTIN
HONLAPJA

Ez nagyon jó


ZSÍR BALÁZS HONLAPJA
(G. ÉS N. URAK)


 

előző oldal  1 2   következő oldal
Kelepressz: Az irodalom nélkülözhetetlen volta / 2010.12.09
Kelepressz: Hírünk a neten (is) / 2010.11.15
Kelepressz: Dévavári esték 6. / 2010.08.03
Kelepressz: Dévavári esték 8. / 2010.08.03
Kelepressz: Dévavári esték 7. / 2010.08.03
Kelepressz: Dévavári esték 5. / 2010.03.23
Kelepressz: Dévavári esték 4. / 2010.02.13
Kelepressz: Lepketánc (kötetbemutató) / 2010.02.08
Kelepressz: Dévavári esték 3. / 2010.01.13
Kelepressz: Két hangzóanyag / 2009.12.30
Kelepressz: Dévavári esték 2. / 2009.12.09
Kelepressz: A Kelemenek is vélük gondoltak... / 2009.12.09
Kelepressz: Mobil kávéház / 2009.11.16
Kelepressz: Az utak párhuzama... / 2009.11.16
Kelepressz: Dévavári esték 1. / 2009.11.16
Kelepressz: Nagyanyám sosem integetett kétszer ugyanúgy / 2009.10.12
Kelepressz: Szindbád vizein / 2009.09.21
Kelepressz: Szorítsuk-e mértékbe az időt? Avagy a magyar (víg)eposznyelv megújítási kísérlete / 2009.09.21
Kelepressz: Az Égretörő / 2009.09.21
Kelepressz: Együtt erősebbek vagyunk - beszélgetés Gáspár Ferenccel / 2009.07.24
Kelepressz: Csak egy réteget érdekel, de azt nagyon - beszélgetés Payer Imrével / 2009.06.23
Kelepressz: Szappanos Gábor pályázatgyőztes / 2009.06.17
Kelepressz: A Kelemen Kör története, hitvallása, tervei / 2009.06.08

Dévavári esték 5.

 Az
Az ötödik dévavári est (2010. március 3.) témái a kiböjtölt szerencse és/vagy egy saját Idusom voltak.
Az alkotói verseny győztese egy tízezer forint értékű Libri könyvutalvánnyal lehetett gazdagabb,
míg a másodiknak továbbra is a nevezési díj, a harmadiknak pedig egy váras csokoládé járt.

A jelenlévők most is arra voksoltak, hogy Kelemen köri tag is elviheti a fődíjat.
A vetélkedést és a könyvutalványt végül Szappanos Gábor nyerte.
A második helyezést Csepcsányi Éva, míg a harmadik helyet Payer Imre és Józsa Zoltán szerezte meg.

A győztes munkákat alább olvashatják...
 


Az 1. helyezett alkotás főleg
Szappanos Gábor műve, kis részben azonban Rimóczi Lászlóé is

 

 

 

 

 


 



Szindbád márciusi Idusa


Nagy hópelyhekkel kopogtatott a március, ahogy Szindbád szeme is kopogott a vágytól. Az utolsó alkalom, midőn magvát csepegteté, tavaly vala, amikor utoljára kapta el egy fordulóra Anasztáziát, a skizofrén, kényszeres cemendét. A hosszú téli álom után megéhezett. Álma végére egyetlen felesége maradt a három közül, Zelma, az egykori legbőszebb feminista teológusnő a Salétrom utcából. Ébredése után végignézett Zelma szutykos hálóingén, és azt mondta neki:
    – Zelma! Asszony! Átgondoltam a jövőmet, és te nem szerepelsz benne. Húzd föl hát kalucsnidat, szedd cókmókodat, és távozz. Ma repülni akarok, mert sokáig voltam mozdulatlan, repülni képzeletem szárnyán, varázsszőnyegen.
    Föl is pattant legott ősi közlekedési eszközére, régi cimborájára, aki sok nehéz helyzetből kimenekítette már. Meg sem állott Petra városáig; nemcsak térben, időben is repült, vissza a múltba; zsúfolt, zsivajgó piactérre érkezett, a kőváros főterére. Fűszerillat terjengett, áloé, mirha – és tevetrágya szaga…
    A királynak, IV. Aretasz Philopatrisznak szokás szerint szüksége volt egy tizenharmadik vendégre az asztalához, akit saját kezűleg kiszolgálhat. Nem volt mit tenni, a hajós fanyalogva elfogyasztotta a savanyított, sós tevetejből és aszalt datolyából készült vacsorát. Csupán a lakoma végén tudatta vele az uralkodó, hogy „Nincsen ingyen ebéd, kiskomám!” Cserébe boldoggá kell tenned városállamunk kocka alakú, fekete kőistennőjét.
    Szindbád elszontyolodva vonult a szentélybe, a templomi félhomályba markos, fehér lepelbe bújt kísérői közepette. Kezében a vacsoráról maradt mentateás csésze gőzölgött. Forró volt a metszett üvegpohár füle, Szindbád letette hát az első közeli sík felületre. Idegességében, ahogy elvette a kezét, hogy a fülcimpájához érintve gyorsan lehűtse ujjait, föl is borította a csészét. Nem tudta, hogy éppen a boldoggá teendő istennő fejére öntötte az illatozó, cukros nedűt.
    – Jaj, mit tettél, te szerencsétlen halandó?! – szólt a homályból előlépő, fekete lepelbe burkolózó papnő. – Hát a király nem mondta neked, hogy vigyázz, nehogy a teáddal leöntsd az istennőt?! Most már nem teheted boldoggá, te boldogtalan, a temetőaknában a helyed!
    – Ó, szép szűz, bocsásd meg gondatlanságom. Az istennő helyett, ha már így alakult, nem tehetnélek téged boldoggá?
    – Sajnos, nem, mert városunkban minden Idus nevű nőt, ahogy engem is hívnak, templomi szolgálatra osztanak be.

Hát, így nem került Szindbád márciusban az ő Idusára… Puha női ölek helyett csontvázak és foszló tetemek közé lökték. Csak az Örökkévaló a tudója, hogy hogyan jutott onnan haza, a Macska utcába, Majmunka vigasztaló karjai közé…
 



A 2. helyezett alkotás

Csepcsányi Éva verse


A legény Idusa

az én Idusom
hol gömbölyű
hol kerek
néha hisztis
de sokszor kezes
a forradalmat nem
szereti csak a
cifra rokolyát
az én Idusom
márciusi napotthon
a háza 15 virágtól
virít a tornáca
szegény butuska lány
(de hol kell gömbölyű
és kerek)
szóra inkább ne bírd
vele csak...
mosni érdemes.
 



Az egyik 3. helyezett alkotás
Józsa Zoltán írása

 

 

 

 





Zöld-séta


Egy gyönyörű zöld réten jártam. Vagy inkább lebegtem? Körbenéztem a tájon haladtomban, de csak az ékes-kék eget, meg a zöldellően-zöld rétet láttam. Valami sárgát – szeretem a pitypangot –, lilát vagy akár pirosat kerestem, de minden annyira szörnyen zöld és kék volt, hogy megörültem, mikor mentemben szürkére leltem. Hosszú szürkeség, felette híddal, de a híd nem érdekelt. Haladtam hát tovább a szürke úton, s mikor beteltem a szürke látvánnyal, jobb felé biggyesztettem a fejem: árokpart volt, benőtte a fű. Beletúrtam, mint mikor tetvet keres az ember. Az ároknak mélye van… Távolabb dobozokra, hosszú dobozokra leltem. Koporsóknak hittem: hamvasztáshoz illő papírkoporsóknak. De akkor leemeltem egyik-másiknak a tetejét, ám csak csontszerűtlen csontvázakra akadtam, melyek úgy festettek, mint óriási kulcstartók – műezüst sapkájuk és mű fekete ünneplőjük volt. Ezután már számolatlan követtek a mű dolgok. Egy falu jött velem szemben: utcácskákkal. Kerítéssel beszőtt telkeiken igazi szürkés-fekete kockák lebegtek. Kátránypapírszerű, ablaktalan házacskák, s alattuk hatalmas robajjal, szürke víz zubogott. A falu ment tovább és csendesült, s ahogy csendesült: a telkeken összerogytak a házak. De nem néztem vissza… Pedig láthattam volna, hogy nem volt már: se rét, se híd, se dobozcsontok és zúgó falu sem. Csak egy hatalmas üvegterem. Benne: egy hatalmas öltönyben ülő alak – telefonnal, mobillal… Asztal mögött, kezekkel… Bajusszal a végén… Kíváncsiságomban kérdeztem – övé minden, mit mentemben láttam? Vagy csak ő csinálta, jöttében. De nem mondott semmit; csak fölém állt, és levezetett egy fűvel benőtt lépcsőn. De ezen az úton sem tudtam meg semmit… Azóta erről gondolkodom…
 



A másik 3. helyezett alkotás

Payer Imre költeménye

 

 

 

 

 

 

 

 




Létfélidő


        Felezővonalon, kezdősor-íráshoz
készülődöm a létfélidőn, nyúlva második sorba, jövőbe,
tapasztalat és várakozás peremén.
Kiábrándulás és mégis-remény
a pályán, itt, ahol
az hommage hazug és hamis,
szenvedés a diadal is.
                 Vinnyog bennem és szűköl
Megannyi nyomott, szűk kör,
forrongó merény –
Agresszív békegalambok ideszállnak
csipkedni az elmém,
gátolnak teremteni tusát.
                   De én kitörök! Kiböjtölöm a szerencsém
Itt, a felezővonalon, nyitott
létfélidőn a láthatárt
most megfelezem veletek.
                   Világalmám
- így harapjuk, énekeljük időnk ízes idusát!

Kelepressz / 2010.03.23

E-mail l Wembester l Adatvédelem l Portáltérkép l Admin
Kelemen Kör © 2009