TÁMOGATÓINK VOLTAK


 



 

 Magyar Szak- és Szépirodalmi
Szerzők
és Kiadók
Reprográfiai Egyesülete
 



PARTNEREINK

 


  



A KELEMENI ESTÉK
új helyszíne:

a VÁRFOK BOROZÓ
(I. Várfok utca 10.)
 




 




 




HUNGAROVOX KÖNYVKIADÓ
és
OKTATÁSI STÚDIÓ98x147

 



Az UART és a
PARTIUM folyóirat honlapja
 



HONLAPJAINK
ÉS
BLOGJAINK

 

ECETTEL SAVANYÍTOK

 
 

SZAPPANOS GÁBOR BLOGJA

 

TROLLZAJ
(TOLVAJ ZOLTÁN BLOGJA)


 

 

NOVÁK VALENTIN
HONLAPJA

Ez nagyon jó


ZSÍR BALÁZS HONLAPJA
(G. ÉS N. URAK)


 

előző oldal  1 2   következő oldal
Olykor munka közben is verset gyakorlok
Néhány gondolat Csernátony Lukács László „Eat Your Heroes” című sorozatáról
Egy kőtömb is eláll a folyóparton
Az irodalom nélkülözhetetlen volta
Nagyanyám sosem integetett kétszer ugyanúgy
Szindbád vizein
Együtt erősebbek vagyunk
Csak egy réteget érdekel, de azt nagyon...

Csak egy réteget érdekel, de azt nagyon...

(Beszélgetés Payer Imrével)

 

- Miért kellett hat esztendőt várni az új könyvre?
 
- Ennyi időbe telt, amíg úgy éreztem, hogy könyvvé állnak össze az egyes költemények. Hiszen a könyv maga is egyetlen mű, az egyébként önálló műveknek szervesülnie kell benne. Ezt a szervesülési időt vártam meg. Mindez egyszerre nyelvi-poétikai és pszichés folyamat. Ennél a kötetemnél hat évig tartott.

- Mennyiben tér el Pattanni, hullni című új könyved a korábbi kötetek koncepciójától?

- Az első, a Létbesurranó misztikus jellegű volt, a második, a Föl, föl, ti rabjai a földalattninak! a társadalmi problémák felé is nyitott. A harmadik, A bábjátékos függönye meglibben lírai változata volt vamilyen filozófiai jellegű drámának is, a negyedik, az Egyes szám, egyetlen személy ismét társadalmibb volt, de kopárabb, kiábrándultabb változatban. A mostani, a Pattanni, hullni változatosabb és feszültebb, kalandosabb utakat fejez ki, s ezek az utak a nyelvben, az elmében, a hagyományban és a társadalomban egyaránt kanyarognak.

- Milyen motívumok mentén szerveződik a kötet?

- Képzeljünk el egy tenisz- vagy pingpong meccset. Ide-oda ütik a labdát, egyszercsak ráesik a térfeleket elválasztó háló tetejére, és ide-oda billeg. Hajszálon, és szinte a véletlenen múlik, hova, melyik térfélre kerül, vereség vagy győzelem vár-e a következő pillanatban. Aztán képzeljük el, hogy az egész létünk egy ilyen játék. Ez a létérzés jelenik meg a mostani kötetemben, minél többféle vonatkozásban. A ciklusokat az ettől elválaszthatatlan beszédmódok szervezik. Van hétköznapi oldala, van teátrális, van valóságvonatkozású, van fiktív, van primér, ösztönös és van reflexív vonatkozás a könyvemben.

- Milyen új kihívásoknak kell megfelelnie a mai kor költőinek?

- Nem mondanám azt, hogy kor. Azért nem, mert nem hiszem, hogy az egység, amire ilyenformán a szó utal, létezne. Ebben a konkrét, elsősorban nyelvi helyzetben, amiben mi vagyunk itt, Magyarországon, a ránk jellemző adottságokkal lehetünk leginkább tisztában. Ami a közelmúlthoz képest alapvetően megváltozott: a parlamentáris demokráciának, a többpártrendszernek köszönhetően már nem sorok közötti politikai üzeneteket akarnak kisejdíteni a művekből, hiszen többféle politikai akarat is artikulálhatja a véleményét. Ezenkívül a mediális technika nagy fejlődésnek indult, egyre több a tévécsatorna, intenet stb. Ezért aztán önkéntelenül maga a nyelv mediális vonatkozása kerül előtérbe a költészetben - mennyiben segítője és mennyiben ellenereje az alkotásnak -, és az attól elválaszthatatlan egyéni lét és történelmi emlékezet(ek). Ma a költészet hasonlít az aranyműves szakmához. Csak egy réteget érdekel, de azt nagyon.

- Hogyan deffiniálhatnánk a payeri időszemléletet? Mennyiben egzisztencialista a lírád?

- Alapvetően ciklikus ez az időszemlélet. Amennyiben az én létem tárul fel, akkor egzisztencialista a lírám, de ha izmusszerűen használod a szót, akkor nem.

- Markáns-e még a mitológiai vonulat a kötetben? Mit akarsz kifejezni a mitológia posztmodernbe, posztmodern utániba emelésével?

- Ne felejtsük el, hogy a parlament és a technikai felgyorsulás előtt is éltek emberek. A nyíl és a kenu feltalálása valószínűleg nagyobb jelentőségű volt, mint a gépfegyveré és az óceánjáróé. Nem határolom el élesen a múltat és a jelent. Alapvetően minden értelmezés kérdése, abból pedig több is lehet. Jómagam az európai hagyományban állok benne, ebbe születtem, ebben nevelkedtem, ezt a  görög-római, zsidó és keresztény tradíció határozza meg. Most is. Számomra izgalmas, mit szólnának a nekem természetesen jelentkező mitológia alakzatokhoz Ázsiában, Afrikában.  A fehér cápa  éneke című költeményemet nemcsak angolra, hanem mongolra is lefordították. Ugyanígy a többi versemnél is érdekelne, hogyan értődik a művem eltérő kultúrkörökben.

- Gondolkozol-e már az új könyvedről?

- Egyrészt ajánlatot kaptam egy irodalomtörténeti könyvem megjelentetésére. Ezenkívül el kell mondanom, foglalkoztat a nemzettudat a globalizáció korában. Ezt a fajta tudatot, identitást újra és újra meg kell alkotni, hiszen az örökség csak akkor marad életszerű, ha mindig újabb irányból, a jelen felől értelmezzük át, éljük meg. Hangsúlyosan érvényesül ez mai is, amikor összeszűkült a világ, mozgékonyabbá, ezáltal viszonylagosabbá  váltak az emberek és a kultúrák. Csak a  másikhoz képest tudjuk azonosítani önmagunk. A nyelvek és az általuk létesült önértelmezések is ugyanígy viszonyulnak egymáshoz. Hasonló jelenség volt már az irodalomtörténetben. Janus Pannonius, Zrínyi Miklós, Bessenyei György, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Márai Sándor írásai példák erre. Azt hiszem, ehhez a vonalhoz csatlakozik majd egy következő könyvem is, a költészetben jön majd létre, amelyben a mondott és a mondott hogyanja elválaszthatatlan egymástól.
 

kelepressz / 2009.06.23

E-mail l Wembester l Adatvédelem l Portáltérkép l Admin
Kelemen Kör © 2009