TÁMOGATÓINK VOLTAK


 



 

 Magyar Szak- és Szépirodalmi
Szerzők
és Kiadók
Reprográfiai Egyesülete
 



PARTNEREINK

 


  



A KELEMENI ESTÉK
új helyszíne:

a VÁRFOK BOROZÓ
(I. Várfok utca 10.)
 




 




 




HUNGAROVOX KÖNYVKIADÓ
és
OKTATÁSI STÚDIÓ98x147

 



Az UART és a
PARTIUM folyóirat honlapja
 



HONLAPJAINK
ÉS
BLOGJAINK

 

ECETTEL SAVANYÍTOK

 
 

SZAPPANOS GÁBOR BLOGJA

 

TROLLZAJ
(TOLVAJ ZOLTÁN BLOGJA)


 

 

NOVÁK VALENTIN
HONLAPJA

Ez nagyon jó


ZSÍR BALÁZS HONLAPJA
(G. ÉS N. URAK)


 

előző oldal  1 2   következő oldal
Olykor munka közben is verset gyakorlok
Néhány gondolat Csernátony Lukács László „Eat Your Heroes” című sorozatáról
Egy kőtömb is eláll a folyóparton
Az irodalom nélkülözhetetlen volta
Nagyanyám sosem integetett kétszer ugyanúgy
Szindbád vizein
Együtt erősebbek vagyunk
Csak egy réteget érdekel, de azt nagyon...

Együtt erősebbek vagyunk

(Beszélgetés Gáspár Ferenccel, a Magyar Prózaíró Műhely Egyesület elnökével)

- Miért fontos, hogy hivatalos keretek között szerveződjenek a prózaírók?

- Együtt erősebbek vagyunk. Talán túlzó megfogalmazás, de van benne valami. Tudjuk, semmire nincs elegendő pénz, főleg a kultúrára, ha szervezetten működünk, talán nagyobb az esély, hogy támogatják a szerzőinket. A politikusok sokkal méltatlanabb dolgokra is elszórják a közpénzt.
 
- A fanyalgók nyomban megkérdezhetik: "És hol maradnak a nagy nevek"?

- Ha a nagy nevek alatt az egyébként jobban támogatott írókra gondolsz, akkor azt kell mondanom, őket még nem kerestük meg. De ami késik, nem múlik. Egyelőre a magunk gondjaival vagyunk elfoglalva. A "nagy neveknek" talán kevesebb a gondjuk.

- Milyen tervei vannak a közeljövőben a Műhelynek? Bővülhet a tagság aktív írókkal, esetleg "nagy-, avagy húzónevekkel"?

- Szeptembertől az Írószövetség klubjában tartjuk összejöveteleinket. Ez már fejlődés, hiszen eddig kávéházakban működtünk, kissé ad hoc módon. Hamarosan megjelenik az első kötetünk, a "dicső múltra" utalva, Mobil kávéház címmel, amely létezésünket kézzelfoghatóvá teszi. Természetesen bővülnie kell a tagságnak, főleg vidéki írókkal, mert ők valahogy sűrűn kimaradnak a szórásból. A jelenlegi "húzónevek" pedig majd eldöntik, szükségük van-e egy egyesületre vagy sem. Megjegyzem, a "húzónevek" sem voltak mindig azok, és ma is bárkiből lehet "húzónév".

- Hogyan képzelitek el az írószövetségbeli esteket?

- Jó lenne, ha megmaradna az a fajta kávéházi hangulat, amelyet megkedveltünk. Persze kicsit más lesz, mert a székházban disztingválni kell, nem szabad a teremben dohányozni, nem szolgál ki a pincér stb. Viszont minimális lesz a zaj, felolvasásoknál a szöveget jobban fogjuk érteni, miáltal nagyobb hangsúlyt kap maga az alkotás. Valamit valamiért.

- Érdemes-e prózaantológiát kiadni, s ha már kiadjátok, milyen módon lehet ráirányítani a figyelmet?

- Nos, ezt majd meglátjuk. Úgy vesszük észre, még vannak olvasók, akiket érdekel a novella. Reményeink szerint lesz rá kereslet. Természetesen az országban több helyen is be fogjuk mutatni a kötetet. Mi beszélünk róla, hogy mások is beszéljenek róla. Az viszont a jövő titka, hogy a médiát érdekelni fogja-e. Az antológiában lévő írások magas színvonalúak és rendkívül változatos formát mutatnak.

- Miben lesz más ez az antológia az éves, hivatalos antológiákhoz képest (pl.: Az év novellái - Magyar Napló)
?

- Az ebben lévő írások sokszínűsége mindenképpen kiemelendő. Sem tematikában, sem stílusban nem hasonlítanak egymásra. Mind egy mini univerzum a maga nevében, amely a szerzőgárda eredetiségét, szakmai felkészültségét mutatja. Az év novellái (Magyar Napló) kötet már máshol megjelent, sikeres írásokat tartalmaznak. A Mobil kávéház anyaga nyolcvan százalékban első közlés.

- Van-e kereslet a novellák iránt? Mint a Coldwell Kiadó vezetője kell, legyen rálátásod a felvevőpiacra...

- Alapvetően nincs kereslet szépirodalomra. De ez a tény nem kell, hogy elkeserítsen bennünket. Egyébként vannak ellenkező tendenciák is, egyre többen megcsömörlenek a kereskedelmi média primitív műsoraitól, egyre több embert látok villamoson, metrón könyvet olvasni.

- Manapság nagy divat írói, költői iskolákat nyitni (kreatív írás). Persze ez inkább pénzkereset, mint tehetségkutatás... A Műhely tervez hasonlót? Ha nem, miképp lehet kamatoztatni az itt felhalmozódó szellemi energiákat?

- Elméletileg beszéltünk róla. Ám ehhez kidolgozott program, tanár („mester!”), idő, pénz szükséges. Az „energiáknak” meg szerintem elsősorban írniuk kell. Azért írók.

- Hova futhat ki a Magyar Prózaíró Műhely Egyesület ügye? Mik lehetnek a távlatok? Előny-e a tagság?

- Minden tagság annyira előnyös, amennyire a tagok fantáziát látnak benne, és amennyire aktivizálják magukat. Ez egy társadalmi szervezet, ami arra van kitalálva, hogy mindenki megvalósítsa az álmait. Ez az, amit sokan nem vesznek észre, de ez nem az ő hibájuk, sajnos erre lettünk szocializálva negyven évig, hogy csak várjuk, míg a szánkba berepül a sült galamb. A távlatokra visszatérve, tervezünk tábort és további köteteket, valamint esteket is. És reméljük előbb-utóbb pályázati pénzekből, illetve az Írószövetség támogatásából honoráriumot is tudunk fizetni az alkotóknak és a fellépő művészeknek.

- Személyes életedben mit jelent egy szervezet vezetése? Több (el)ismertséget vársz tőle? Vagy csak a tennivalóid sokasodtak meg általa?

- Hát… Az elismertség sajnos soha nem érdekelt eléggé… Nem mondom, hogy hidegen hagy, de nem nyüzsgök, nem vágyom úgy a fellépésekre, mint mások. Ez mondjuk, lehet, hogy baj, mert egy kis egészséges exhibicionizmus nem ártana az embernek. A teendők? Megsokasodtak. Már arra is gondoltam, hogy lemondok, különösen azért, mert decemberben volt egy kis malőr a ketyegőmmel. Ám, ha például a közeljövőben megjelenő antológiára gondolok, akkor ez örömmel tölt el. Jó dolog örömet szerezni másoknak.


 

kelepressz / 2009.07.24

E-mail l Wembester l Adatvédelem l Portáltérkép l Admin
Kelemen Kör © 2009