TÁMOGATÓINK VOLTAK


 



 

 Magyar Szak- és Szépirodalmi
Szerzők
és Kiadók
Reprográfiai Egyesülete
 



PARTNEREINK

 


  



A KELEMENI ESTÉK
új helyszíne:

a VÁRFOK BOROZÓ
(I. Várfok utca 10.)
 




 




 




HUNGAROVOX KÖNYVKIADÓ
és
OKTATÁSI STÚDIÓ98x147

 



Az UART és a
PARTIUM folyóirat honlapja
 



HONLAPJAINK
ÉS
BLOGJAINK

 

ECETTEL SAVANYÍTOK

 
 

SZAPPANOS GÁBOR BLOGJA

 

TROLLZAJ
(TOLVAJ ZOLTÁN BLOGJA)


 

 

NOVÁK VALENTIN
HONLAPJA

Ez nagyon jó


ZSÍR BALÁZS HONLAPJA
(G. ÉS N. URAK)


 

előző oldal  1 2   következő oldal
Olykor munka közben is verset gyakorlok
Néhány gondolat Csernátony Lukács László „Eat Your Heroes” című sorozatáról
Egy kőtömb is eláll a folyóparton
Az irodalom nélkülözhetetlen volta
Nagyanyám sosem integetett kétszer ugyanúgy
Szindbád vizein
Együtt erősebbek vagyunk
Csak egy réteget érdekel, de azt nagyon...

Az irodalom nélkülözhetetlen volta
Beszélgetés Szentmártoni Jánossal, a Magyar Írószövetség frissen megválasztott elnökével

(Kérdezett: Novák "Kelemen" Valentin)

 



Azt hiszem, Te vagy az Írószövetség eddigi elnökei közül a legfiatalabb. Szerinted mi fontosabb – a fiatalos lendület vagy az életbölcsesség a Szövetség felvirágoztatása szempontjából? (Melyik, miért?)

Mindkettő nagyon fontos. A fiatalok tapasztalatlanságát kiegészíti az idősebbek bölcsessége, a korosabb írók megcsappant energiáját pótolja az újabb nemzedék munkabírása. Mindkettőre építve képzeltem el kezdettől fogva az Írószövetség megreformálását.


Milyen ambíciók vezéreltek, mikor elfogadtad a megbízást? Ismerve irodalmunk, azon belül is az Írószövetség helyzetét, nincs irigylésre méltó feladatod… Rosszul látom?

Nem karrierizmus, még csak nem is valamiféle zavaros bizonyítási kényszer vitt rá, hogy végül is kötélnek álltam, és elvállaltam a roppant megtisztelő és felelősségteljes feladatot. Ha elhiszik nekem, ha nem, inkább az irodalom nélkülözhetetlen voltába vetett, hol megingó, hol megerősödő hitem. És talán az a termékeny indulat, amelyet a kortárs irodalom mostoha sorsa felett érzek. Hogy látom, milyen méltatlanul elbántak vele az elmúlt húsz évben, és azt is, hogy miket kellene másképp csinálni. Tudom, hogy ebben nagyon sok mindenki hibás, maguk az írók is, de az energiámat a jövőben nem kritikákra akarom pazarolni, hanem az érdemi munkára.

Első körben melyek a legfontosabb teendőid?

A székház ügyének rendezése, amelynek bérlete 2012-ben jár le. A gazdasági stabilitás kiküzdése, hogy ne napról napra kelljen élni, hanem biztosítva legyen egy alap-támogatás, amelyre építkezve távlati terveket is kitűzhet maga elé a Szövetség. A kommunikáció megújítása: intenzívebb jelenlét a médiában, látogatott és tartalmas honlap indítása, arculati elemek bevezetése a PR- és reprezentációs anyagokon.

nkább protokollszervezetként, vagy élő, együttgondolkodó, együtt cselekvő egészként képzeled-e el a Szövetséget illetve tagságát? Mitől válhat markánssá a szervezet?

A kérdésedben már benne a válasz. Ha pusztán protokoll szervezetnek használjuk az Írószövetséget, megette a fene. Nem csupán a múltja (56-os és 89-es érdemei), de a túlélési lehetőségei is arra kötelezik, hogy eleven, mozgalmas szervezetként működjön, amely nem csupán a falai közt fejti ki a hatását, hanem a szélesebb közönség körében, sőt, a kulturális politika tevékenységében is. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a Magyar Írószövetség komoly erőfeszítéseket tegyen az író egzisztenciális helyzetének, viharvert tekintélyének, szakmai becsületének a helyreállításáért.

Érzékelsz valamiféle versenyt a nem csekély számú írótömörülés között? Miben (lehet) jobb a Magyar Írószövetség?

Azt kell egyszer s mindenkora tudomásul vennünk, hogy már rég nem az egymással való versengés a valódi kihívás, hanem a közönség visszahódítása. E téren az Írószövetség progresszíven kíván föllépni a jövőben a magyar irodalom megbecsültsége érdekében.

Hogyan lehet felrázni e nagy tagságot Csipkerózsika álmából? Aktivizálható-e a tagság bizonyos feladatokra? Ha igen, mire?

A tagság körülbelül 70 százaléka inaktív. De ebben nem csupán az írók hibáztathatók, hanem maga a Szövetség is, amelynek a puszta fönnmaradásért folytatott napi küzdelmei nem hagyták fejlődni. Képtelen volt újabb és újabb szolgáltatásokkal ébren tartani a tagság javarészének a figyelmét. A fiatalok számára nem volt eléggé vonzó, az idősebbek számára pedig eléggé hatékony és gondoskodó. Mindezzel együtt csak tiszteletet érdemel az eddigi elnökök és hadra fogható kollégáik munkája, hogy hihetetlen nehéz körülmények között is életben tartották és működtették ezt a nagy múltú és tekintélyes szervezetet. A jövőben igyekszem az elnökség és a választmány segítségével több olyan akciót, programot szervezni, amelyek nem csupán szakmai hozadékkal bírnak, hanem az élet másfajta területeit is bekapcsolják a tagság vérkeringésébe. Hogy csak a most (december 8-án) megrendezésre került Egészségnapot említsem, ingyenes szűrő és egyéb orvosi vizsgálatokkal, amit Erős Kinga szervezett az ÁNTSZ bevonásával.

Az irodalom kapcsán egyre gyakrabban hangoztatott gazdasági fogalmak: a projekt, a portfolió és az innováció. Ezek elég nagyképű szavak annak tükrében, hogy az írók zöme még a polgári életszínvonal alját sem éri el, sőt, egyik napról a másikra tengődik… Ha az írást vállalja – nélkülöz, ha a társadalmi normákat teljesíti – csak mellékállásban, „harmadik műszakban” (a munka és a család után) ír… Van-e valamiféle rálátásod, hogy a Szövetség tagjai milyen életkörülmények között alkotják meg műveiket? Kell-e legyen ilyen ismereted a tagságról, s ha igen, mi célból?

A tagságot több mint 900 fő alkotja, képtelenség az optimális rálátás szociális helyzetükre.  Azonban, ha sikerül gazdaságilag megerősödnie a Szövetségnek, én leszek a legboldogabb, ha újra szociális segélyt vagy ösztöndíjat oszthatunk az arra rászorulóknak illetve arra érdemeseknek. Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy mindig is kevesen voltak azok, akik pusztán az írásaikból éltek. Sokáig földesurak írták az irodalmunkat, majd csak a felvilágosodás, reformkor után és a polgárosodás fölerősödésével alakult ki maga az írói hivatás a sorra alakuló folyóiratok és könyvkiadók hatókörében. A legtöbb író azonban alkotói tevékenysége mellett civil állásban is dolgozott, gondoljunk csak példának okáért a lelkészi, jogászi, tanári, sőt, nemegyszer az orvosi pályára.  Tehát önmagában én nem abban látom a nagyobb problémát, hogy melyik író miből él, hanem abban, hogy íróként nincs megbecsülve, amely természetesen az anyagiakon is megmutatkozik.

Hogyan képzeled el az írói érdekvédelmet? Lesz-e valamiféle írói életpálya-modell az első kötettől a nyugdíjig? Ha igen, ki dönti el, ki az erre érdemes alkotó?

Szerintem, ha modelleket akarunk fölállítani magunk elé, tulajdon panoptikumunk építéséhez kezdünk hozzá, pedig pont az ellenkezője a célunk. A Magyar Írószövetség szakmai, szociális, sőt, jogi érdekképviseletének megerősítésén túl rendkívül fontosnak tartom azt is, hogy ne csupán a támogatásra várók napról napra duzzadó sorát gyarapítsa – hanem hogy produktív és kezdeményező legyen. Dolgozza ki, miben tudja segíteni a főváros, az ország, sőt, a határon túli magyarság kulturális életét. Mit tud nyújtani a potenciális támogatóinak, azok munkáját miben gazdagíthatja (gondolok itt pl. a reprezentatív céges rendezvényekre), bekapcsolva ezáltal a magán mecenatúrát az élő irodalom mozgásterébe.

Együttműködik-e majd az Írószövetség a kiadókkal a tehetséggondozás, a pályán tartás terén?

Mindenképpen szeretném szorosabbra fűzni a szerkesztői műhelyekkel a kapcsolatot, és nem csupán a szakmai érdekvédelem miatt, hanem az utánpótlás szisztematikus nevelése céljából is. Ez utóbbit nagyon elhanyagolta az Írószövetség. Bár a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az elmúlt években sok fiatal belépett a tagjai sorába, akik menet közben kiváló könyvekkel, rendezvényekkel gazdagították az Írószövetséget és a magyar irodalmat, s ennek is köszönhetően a november 27-i tisztújító közgyűlésen közülük többen, eddig soha nem látott számban kerültek be az 56 fős választmányba és a 7 fős elnökségbe is. Szeretnék a fiatal alkotóknak nem csupán ösztöndíjakat kiharcolni, de munkát is adni, mind a komoly, mind az alkalmazott irodalom terén.



Mit tehet az Írószövetség elnöke az olvasási kultúra felvirágoztatásáért? A kortárs irodalom visszaszerezheti elherdált olvasótáborát? Milyen módon?


Az oktatás és a média rendszerén keresztül. Ha e két jelentős és fontos bázison nem állít maga mellé szövetségeseket, elveszett. Vannak konkrét elképzeléseim, terveim, amikről azonban addig még nem szívesen nyilatkozom, amíg nem vagyok biztos szakmai fedezet birtokában.

Mit vár a Szövetség, illetve Te, személyesen a mai kulturális vezetéstől? Iránymutatást, pénzt, védelmet?

A kulturális vezetéstől azt, hogy legyen számukra irányadó a Magyar Írószövetség, a magyar író véleménye, meglátása, javaslata. Ezen kívül, igen, gazdasági védelmet is várok. A rendszerváltás után a magyar irodalom intézményrendszere semmiféle kártérítésben nem részesült, itt az idő, hogy hozzáfogjunk a konszolidációjához. Nem azért, mert nincs jobb vagy sürgetőbb dolgunk, hanem azért, mert be kell lássuk, hogy az irodalom nélküli jövő nem jövő, hanem a vége valaminek. Irodalom nélkül elsorvad a nyelv, anyanyelv nélkül elsorvad a nemzet, nemzetben gondolkodók nélkül kihal egy nép.

Lehet-e az Írószövetség önfenntartó szervezet? Ha igen, miképp? Lehetnek-e saját, kifizetődő programjai?

Önfenntartóvá akkor válhat, ha például plusz ingatlant kap, amit gazdasági alapon üzemeltethet. Vagy olyan tagdíjat szed, amit csak bankárok vagy brókerek képesek megfizetni. Vagy ha olyan céges rendezvényeket enged az erre egyébként alkalmatlan klubjába, amelyek után alkalmanként mondjuk annyit számláz, mint amennyi egy szerencsés író egész évi alkotói ösztöndíja.  Mivel egyelőre egyik megoldásnak sincs realitása, marad a gazdasági és szakmai megbecsültségért folytatott küzdelem, hogy nyugodtabb és feladatainkhoz méltóbb  körülmények között dolgozhassunk a magyar kultúráért és a magyar olvasók lelki egészségéért. 

Mennyiben módosítja az elnöki tisztség egyéni, írói pályafutásod?

Ha abból indulok ki, hogy a Magyar Napló szerkesztőjeként ugyanilyen gondokkal kellett napról napra szembenéznem tíz éven át, csak kisebb méretben, akkor azt mondom, hogy alig módosítja. De természetesen az első időszakban biztos nem lesz időm saját művek írására. Számoltam vele. Valamit valamiért.  Csak meg ne bánjam. Nézd, ha legalább a töredékét sikerül eredményesen megvalósítanom, már nyugodtan állok majd odébb, de mindenképpen az egészért fogok dolgozni és küzdeni.

 

 

Az interjúban látható képek:
 

1. A somlói várban
2. Alföldi betyárok közt
3. Hobbi
4. Dominikai fellépés
5. Atrakció a medencében (lányommal)
6. Payer Imrével egy Kelemeni esten

Kelepressz / 2010.12.09

E-mail l Wembester l Adatvédelem l Portáltérkép l Admin
Kelemen Kör © 2009