TÁMOGATÓINK VOLTAK


 



 

 Magyar Szak- és Szépirodalmi
Szerzők
és Kiadók
Reprográfiai Egyesülete
 



PARTNEREINK

 


  



A KELEMENI ESTÉK
új helyszíne:

a VÁRFOK BOROZÓ
(I. Várfok utca 10.)
 




 




 




HUNGAROVOX KÖNYVKIADÓ
és
OKTATÁSI STÚDIÓ98x147

 



Az UART és a
PARTIUM folyóirat honlapja
 



HONLAPJAINK
ÉS
BLOGJAINK

 

ECETTEL SAVANYÍTOK

 
 

SZAPPANOS GÁBOR BLOGJA

 

TROLLZAJ
(TOLVAJ ZOLTÁN BLOGJA)


 

 

NOVÁK VALENTIN
HONLAPJA

Ez nagyon jó


ZSÍR BALÁZS HONLAPJA
(G. ÉS N. URAK)


 

előző oldal  1 2   következő oldal
Olykor munka közben is verset gyakorlok
Néhány gondolat Csernátony Lukács László „Eat Your Heroes” című sorozatáról
Egy kőtömb is eláll a folyóparton
Az irodalom nélkülözhetetlen volta
Nagyanyám sosem integetett kétszer ugyanúgy
Szindbád vizein
Együtt erősebbek vagyunk
Csak egy réteget érdekel, de azt nagyon...

Olykor munka közben is verset gyakorlok
Beszélgetés a Slamről Angyal Gyulával

 


Hogyan jelölnéd ki a slam-poetry szövegiségét a szépirodalom kanonizált műfajaihoz képest?

Fontos, hogy egy jó slamszöveg ne legyen elvont. Lehet cizellált, díszes, tartalmazhat hatásos ritmusokat, de a széles néprétegeknek szól. Tartalma általában aktuális, tehát közéleti szereplők, botrányos események is meg lehetnek említve, amik egy maradandónak szánt versre esetleg nem jellemzőek. Olyannyira élő, hogy természetszerűleg tartalmazhat szlenget, káromkodást, trágár beszédet, amik persze nem szükségesek, de attól még jelen lehetnek. Pontosan azért, hogy a slammer érzelmi reakciót váltson ki. Azért is magyarítottam „villámköltészetre”, mert gyorsan kell hatnia, energikusnak kell lennie, és valóban meg kell fognia a hallgatót.

Lehet szépirodalmi minőségű slamverset is írni, persze azon hosszasan lehetne vitatkozni, hogy mi számít szépirodalminak. Szerintem az olykori alpári beszéd teljesen életszerű, és ha egy ügyes rímekkel, klassz szóképekkel megírt vers ilyet is tartalmaz, az nem rossz. A slam poetry sikere többek között abban áll, hogy a verselőadáshoz hozzá tette a vagányságot és a korszellemet.

A szépirodalmi alkotások közül Petőfi Sándor: Nemzeti Dal és Váci Mihály: Még Nem Elég című verseire szoktam hivatkozni. Ezek pontosan olyan írások, amik tartalmazzák azokat a retorikai elemeket, amikkel egy közönséget meg lehet fogni, tevékenységre lehet sarkallni.


Könnyű-műfaj-e a „slam”, vagy komplexitása miatt éppen hogy nehéz, netán ennél jóval bonyolultabb a kérdés (művészeti határok feszegetése)?

Egyszerre könnyű és nehéz. Láttam már rendkívül kezdő verselőt, szimpla versfelolvasással nagy sikert aratni, és láttam kiváló magyar-angol verset fejből, átéléssel előadó slammert közepes tapsot kapni. Inkább azt fejteném ki, hogy milyen a jó slammer. A jó slammer színvonalas szöveget ad elő, amiben esetleg több érzelmi húrt is megpendít. Ehhez a tehetség mellé gyakorlás is kell. Önbizalommal adja elő, és látszik rajta, hogy gyakorolt, akár fejből, akár papírról mondja a verset. Keresi a kontaktust a közönséggel, akár témaválasztásban, akár kiszólásokban, a produkcióba bevonásban. Tud showman lenni. A színészi átélés, előadóművészi hozzáállás (gesztusok, a tér bejárása, arcjáték) normális esetben emeli a színvonalat, de gyakran a zsűri éppen a visszafogott, minimalista versmondást részesíti előnyben. Én bízom benne, hogy a magyar közönség pár éven belül megérti, hogyha a slammer több órát töltött azzal, hogy megtanulja, begyakorolja a versét, akkor arra pluszpontot érdemel. Egyébként az a tapasztalat, hogy a legsikeresebb slammereknek már korábban volt több évi versírói, vagy előadói jártassága, lásd rapperek és publikált költők.
 


Mennyiben hasonlítható a performance-ok egyediségéhez és megismételhetetlenségéhez egy slammelés?

Ha a performance poetry-re gondolsz, akkor sokban. Én például ritkán rendezek „poetry slam” címmel versenyt, leginkább slammerek meghívásával produkálunk előadói költészetet. Aki komolyan veszi a slamben a performansz-jelleget, az valódi hozzáadott értéket képvisel. Például Tengler Gergely „TG”, aki szinte mindig fejből nyomja és olyasféle révületben, mint egy sámán. Ha kell, üvölt, összegörnyed, a hangja elcsuklik, a karjait lóbálja. Az ő tevékenysége minden alkalommal élmény!

Egy slam-produkció abban az értelemben egyedi és megismételhetetlen, hogy szinte mindig más a közönség, mások a reakciók, akár verselés közben is szólhat valaki. Vagy a slammer gyorsan átfogalmaz pár szót, vagy a közönség valamelyik tagjára nézve kiszól neki poénosan. Én például a Kritikus Tömeg című, bringázás témájú versem egyik, kifejezetten csajoknak szóló versszakánál egy-egy szép hölgynek intézem a szavaimat.


Van-e valami hasonlóság, átfedés a rap és slam, a rapperek a slammerek között? Életmód, világlátás, tematika?

Magyarországon a slam poetry-t sokan a rap oldalhajtásaként azonosítják, mivel legismertebb művelői az Akkezdet Phiai rapcsapat. Ők a koncertjeiken gyakran verseket is mondanak, így sokak számára ez afféle zenementes rap-származéknak tűnik. De a slam poetry valójában költészeti estekből alakult ki, ahova versírók jártak. Hazánkban a legtöbb slammernek nincs rapcsapata; szerintem nem is kell.

Úgy gondolom, hogy életmódban, világlátásban, tematikában kevés a közös vonás. Van, aki a hiphopra gerjed, más a jazzre, vagy a rockra. Vannak szegényebb és módosabb körülményekkel rendelkezők, különböző politikai nézeteket vallók. A műfaj önmagában egyetlen oldalhoz sem sorolható, nem is szabad. Én egyetlen párthoz, politikai irányzathoz sem kötődöm; sem jobbosnak, sem balosnak nem mondanám magam. Az én világnézetem úgy működik, hogy mindenki egyenlő.
 


Miért fontos egy slam-poetry esten a megmérettetés, a verseny?

Az emberi ösztön természetes része a versengés, akár konkrét célért (pénzdíj, vagy jutalomkönyv), akár csak a tájékozódás miatt. Hogy lássuk, hol állunk egy bizonyos sorban akkor éppen. A verseny mindig izgalmat ad, lelkesít, a legmagasabb teljesítményre sarkall. Vannak, akik nagy odaadással készülnek rá, többször átalakítják, csiszolják a verset. Én olykor munka közben is verset gyakorlok, ha a körülmények engedik. Ez számomra egy életforma. A Youtube-on nézegetek külföldi versenyvideókat, emellett szervezési meghívásra válaszolok, lejegyzetelek szóképeket, elmentek inspiráló fotókat. Egy slamversenyen az értékelés persze szubjektív, sokszor nincs köze a vers és az előadás „szakmai” színvonalához. Azt értékelik a legtöbbre, amit magukhoz, személy szerint a legközelebb éreznek. Szerencsére egyre gyakoribb az, hogy jó szókinccsel, ügyes rímekkel megírt versek kerülnek dobogóra. A győztesek általában esélyesek a nevesített felkérésekre, cikkekben említik őket, stb.

A zsűri részéről érdekes dolgokat lehet tapasztalni, mivel mindenki a saját képességei és érdekeltsége révén pontoz. Haverjaim mesélték, hogy volt olyan slamverseny ahol egy közönségi zsűritag minden versenyzőnek 6 pontot adott, különböző színvonalú produkcióra, míg az egyiknek 10-et. Véletlenül sem lehetett az ismerőse, ááá, nem… Olyan is volt, hogy elmondta a műsorvezető, hogy 1 és 10 között lehet pontozni, egész és fél pontokat lehet adni. Ezután volt, aki pl. 7,7-et adott egy versre, más meg 10,5-öt. A már a Kelemeni estéken is verselt, rendkívül ügyes slammer Mészáros Péter a Cross Country Slam-en egy zsűritagtól 1,5 pontot kapott, de két másiktól 10-et! Szerintem utóbbiak voltak inkább jogosak.

Szóval a zsűrizés olyan, amilyen, nem kell az életünket feltenni a grémium véleményére. Én azt az utat járom, hogy lehetőleg a szöveg leírva is jó legyen, az előadás pedig csak a koronát tegye fel. A korona sok csiszolgatást igényel, de a kitartók megkapják jutalmukat!


Merre ível egy slammer pályája, miféle kifutási esélyeket hordoz magában a műfaj?

Hú, ez teljesen változó. Alapjában nézve ez egy hobbi, ami viszont egyre nagyobb közönséget vonz. Szerintem egy slammernek érdemes minél több alkalommal előadnia verset, lehetőleg más városokba is elmenni fellépésre. A nevesített, gázsis fellépések kevesebb slammer számára állnak rendelkezésre. Vannak, akik szinte csak gázsiért verselnek. A slam-események legtöbb fellépője persze a verselés öröméért.

Mostanában már cégek is felkapják a fejüket erre a műfajra, nemrég volt egy borászati termékbemutató is a Vylyan által, amire elhívták verselni Kövér Andrást és Fata Dánielt. Festészeti, grafikai kiállításokra is hívják a slam poetry képviselőit.

Én azt szoktam javasolni a slammereknek, hogy méressék meg magukat hagyományos vers- és novellapályázatokon is, küldjenek jó verseket publikálási kérelemmel folyóiratokhoz, kiadókhoz. Nekem már több versem megjelent periodikákban, antológiában, sőt, a 2011-es Duna-legendárium novellaversenyen döntős lettem. A Music TV egyik producere, Tóth Gergő jóvoltából a heti rock műsorban adtam elő rock témájú verseket. Tavaly kétszer is felléptem Bécsben, egyszer versenyzőként, és győztem, másodszorra az osztrák, országos bajnokság bécsi elődöntőjét nyitottam meg verseimmel. Kapok megkereséseket egyéni fellépésre és műsorszervezésre is. Utóbbinak azért is örülök, mert több olyan tehetséges slammer is van, akik nem kapnak elegendő figyelmet, vagy éppen nevesített fellépéseket, de én meg tudom nekik adni. Ilyenek Keresztes Noémi, Bozó Patrik, Mészáros Péter vagy éppen Egyed Krisztián, akik mind fellépnek a február 13-i Valentin Slam műsorban a Kelemen Kör vendégeiként.
 


Decemberben lakhelyemen, Szigetszentmiklóson léptem fel egy cigány nemzetségi ünnepen, ami egyben afféle előkarácsonyi buli is volt, rengeteg aranyos kisgyermekkel. Kiváló közönség voltak! Emellett folyamatosan figyelemmel kísérem a színteret, és kíváncsi vagyok azokra a publikált költőkre is, akik előadóként is ügyesek.

A magyar slam poetry még nagyon fiatal, de már sok mindenen ment keresztül. Én tartom magamat a saját etikai szabályaimhoz. Csak azokra az eredményekre vágyom, amiket becsülettel lehet elérni. Amint látható, ezek megvannak, hálás vagyok értük, akárcsak ezért az interjúért.

 
Kérdezett:
Novák Kelemen Valentin
Kelepressz / 2013.01.29

E-mail l Wembester l Adatvédelem l Portáltérkép l Admin
Kelemen Kör © 2009