TÁMOGATÓINK VOLTAK


 



 

 Magyar Szak- és Szépirodalmi
Szerzők
és Kiadók
Reprográfiai Egyesülete
 



PARTNEREINK

 


  



A KELEMENI ESTÉK
új helyszíne:

a VÁRFOK BOROZÓ
(I. Várfok utca 10.)
 




 




 




HUNGAROVOX KÖNYVKIADÓ
és
OKTATÁSI STÚDIÓ98x147

 



Az UART és a
PARTIUM folyóirat honlapja
 



HONLAPJAINK
ÉS
BLOGJAINK

 

ECETTEL SAVANYÍTOK

 
 

SZAPPANOS GÁBOR BLOGJA

 

TROLLZAJ
(TOLVAJ ZOLTÁN BLOGJA)


 

 

NOVÁK VALENTIN
HONLAPJA

Ez nagyon jó


ZSÍR BALÁZS HONLAPJA
(G. ÉS N. URAK)


 


előző oldal  1 2   következő oldal

Boldogh Dezső
Eszterhás Dániel
Józsa Zoltán
Klement Zoltán
Novák Valentin
Payer Imre
Szappanos Gábor
Tolvaj Zoltán



ÖNÉLETRAJZ

TOLVAJ ZOLTÁN, költő, műfordító

Született.: 1978. 07. 14, 19:47, 47°N28´ 19°E08´

Költ, ír, műfordít. Négy meghatározó égtáj. Brazília, Budapest, Jászladány, Hargita. Valaha négy nyelven beszélt, tanult egyetemen, dolgozott postán, grafikusműhelyben, magánszálláshelyen, éjjeli videotékában. Volt biliárdversenyző, odaadó lelki társ és takarító. Pozitívan tekint a jövő felé: erre késztetik zsebébe gyűrt kérdőasztrológiai képletek. Akad két kötet (A medve lépései, Parnasszus, 2001; Törésteszt, Uo., 2007), 1998-tól néhány publikáció, Parnasszus-díj (2003), pár műfordítói plakett (portugál, galego és brazil versek). Egyéb történetek szerkesztés alatt. Éldegél, teljes körű ború- és derűlátással. (Forrás: dokk.hu)

Tolvaj Zoltán blogja TrollZaj címen olvasható.


CURRICULUM HELYETT

Csak élek. Csupa semmiség.
Titokszagú, belakhatatlan semmis-ég.
Gyermekágyi máz, a bambusz rostja
Szájpadlásomon tanyáz, akár az ostya.
Jónásos kuporgás egy süllyedő Jumbo Jet-en,
Néhány régi film, síri összeesküvés, je taime,
Piros szánom hege a szikrázó havon,
Az idős néni, ki fruttit oszt, ha van
Nálunk pár fillér s ereje nyitni viskót;
Gatyám szárán törölhetetlen, sárga, friss folt.
Magány és tömeg. Szép versek. Rilke, Sartre.
A szomszéd fiú szemembe kente a csirkeszart.
Egy tüzes reggel, mikor megkísértem istent,
Ajánlom magam  kit eddig fel sem ismert.
Biciklizés. Bunyó. Őslények a polcokon.
Néhány májbeteg, likőrtekintetű rokon.
Számtan. A matektanárnő ajánlott mellei.
A szippantós-kocsi szivárgó terhei.
Sport. Dzsúdó, úszás és salaktenisz.
Csúzlimat elkobzó, kötényes Artemisz.
Korai snittek. A kert. Kókadó vadon.
Kallódás a fényt kioldó sötét oldalon.
A Duna íze. A leányfalui partszakasz.
A kád levében ázó, barna sebtapasz.
Donald kacsa. Az élő bolygó. Ordított-kereszt.
Kapával megkongatni az eldugult ereszt.
Rongyszőnyeg. Conan és Iron Maiden.
Egy mázsát híztam az elmúlt huszonhárom évben.
Szénhordás a pincemélybe. Kristály borospohár.
Felégő tarló fűszaga s a meggyvörös határ.
Terra rosa-rajzok. Mozgó holtak. Farkasember.
Kagylóvágta ujjak. A fodros sóüzem, a tenger.
Horror-klipek. Dix vásznán a Hádész-függelék.
A gyorsan megkötő, borostyán hajzselék.
Nyakamba fért a glória. Enyves cápaállkapocs.
Pőre mítoszok és néhány formás Párka-csöcs;
Niobé, Indra, Marduk, és a játszi Pán,
Egyesült Pornóapáti és Naconxypan...
Éjjeli mulató. A Lyuk, a Wigwam, a Ráday.
Szélütött molylepkék szombatos halálai.
Hajló porc, pattantó erek, tömény a zsebben.
Egy villanypózna ökle fejközelbe lebben.
Pálmák pallós ágai, kiklórozott medence.
A vályogház dohillatú, zsíros kiskredence.
Szomszédom vasvillája. Befűzött ördögök.
Viharhordót vonszolnak át a fellegek fölött.
Nagyapám markában olvadó cukorsüveg.
Szülőfalunk határán a dögszagú üreg.
Selyemmakik tenorjai balkonunk alatt
(A halott kertészről sok tucat fotó maradt).
Jácint-kék arák, mangók magroppanása.
Néhány furcsa szer kretén utóhatása.
Önvád és szürkeség. Eszme és valóság.
Az ösvény menti szaggatott kapaszkodósáv.
A Tibeti Könyv. Crowley és az Evangélium.
Állatkerti zsúrlufikból mellre szívott hélium.
Testvéreim Eightyfive, Moloch, Ravez.
S haverom haverja, a paplanszájú Kiskaresz.
Zenés vurstli, Bach, s a wurlitzeri Händel.
Templomégető szeánsz pár pisla őselemmel.
Provence-i hármas. Vadember s a Csonka Fül.
S ő, ki a kő gyomrában vájkált rendületlenül.
Disznótorok. Savós bugyorban a lélek távola.
A fokhagymás vér üdvözítő mámora.
Balettpróbán a tüllszoknyás tanoncok.
Körtefáról lógó faggyús húskoloncok.
Hajnövesztés. A fodrásznő lehelete.
A Săo Pauló-i szabad művészetek hete.
Bezártság. Dohányos sárgaláz a tárgyakon.
Gallyas kriptaváz alatt a buksi földhalom.
Bambiháborúk. Bidében úszó kőolajmadár.
Peep-showk kövén a síkos alsókorhatár.
Szüzességfelejtő fröccs a Stadionban.
Üvöltés. Nem bízhatunk már semmi új Aionban.
Depresszió. Kilencven híján száz év magány.
Szivárgó szerzeteslé, kóros kárarány.
Kétlaki élet. Szépség és Szörnyeteg.
Szülők zsebóraműve asztalon ketyeg.
És szervusz kisöcsém a magzati öröklétben
Bátyó bújócskázik a börzsönyi Törökréten,
Vagyis -mezőn. Na mindegy. Hajladozva mindent.
Szellemed a fák között pelenkaként keringett.
Hideg tél. Patakparton a recés zsengejég.
Egy részeg biciklista és a vontató kerék.
Kórházi klór, lidércfény, hintózó kadáverek.
A nővér vádliján ostorcsapásnyi láberek.
Folyami rákbefőtt, mumpszos pajzsmirigy.
Néhány szakmához fűzött bősz, alkalmi frigy.
Táviratkopács, kölcsönzők, festés-burkolás.
A karácsonykor feltört pesti buszgarázs.
Szőrt becsípő, zümmögő borotvahang  
Khárón ladikja, melyben énem megfogant.
Este a székelyeknél. Korond és Parajd.
Puliszkaágyba dugni sült malackarajt.
Stoppolás, platói zötykölődés, fekete Daciák.
Agylidércek ellen vívott esztelen Dzsihád.
Megannyi reszelék  profán és semleges.
Kismaros felett a korhadt zergeles.
A motorháztetőn fekvő hamvas, deli őz
Ősz pupilla-szürkületben végleg elidőz.
Távlatok. Hit és kétely. Minden meglehet.
Bányagépek nélkül senki sem mozdít hegyet.
Pukkanó rágó, pánikfolyondár, hörghurut;
Seregnyi vészmadárhoz folyton új gurut
Igazolt az elme-élcsapat. A tudás hatalom.
Hosszas héjazás után behegedt alfarom.  
Csodálni főleg azt, hogy minden végtelen.
Majomhomlokom fokán virult az értelem
tobozmirigy-diódafénye, csókja, buddha-rúzsa;
Egy kivásott földi féreg a valódi múzsa
Tudtam: nincs Fölöttem; hittem: megtalálom.
Lihegve élesztgettem személyes fagyhalálom.
Harsogtam, nem kell iránytű, céhlap, mesterek,
Ki lángra kap, az hűs talajközelben hempereg.
Mennyi zárlatérv. Néhány kopottas terminus.
Van valami (végzetes), mit sorról-sorra unsz.
Rossz jel tovább ragozni  Ez is elveszett.
Nem óhajtom tudni, már mi lenne szebb.
Semmi sem való. Ráaggatjuk hát: igaz.
Bohóckodunk. Életünk lefolyt viasz.
 

Ahány költő, annyi(féle) költészet. Mert a költészet maga nincs, azaz nem érdekes. Filozofice, persze, igen. Netalán. Mint a lét, mondjuk. Aminek én vagyok a megélője, megjelenítője, rajtam áll (és múlik is), hogy magára eszmél-e ez a lét, vagy a maradékát is elveszíti általam. És akkor a következő talány: a kor. Mert az is hol van, hol a fosztása képződik, megmártóztatik valami verselésben jelesül, itt, egy igen fiatal emberében, aki feltűnően szereti azt, amit művel. Életeleme, mint egy sebérzékeny fülűé a zene, minél különbözőbb korok zenéje. Tolvaj Zoltán verseit ez a kivételes affinitás és korhelyezkedő ösztön teszik az én számomra legalábbis egyidejűleg nehézzé és táncra serkentővé. Gazdag, változatos lélegzésű, a képes beszéd áradó dikciói ezek, miközben költőjük mint egyes szám első személy mintha mégis inkább a háttérbe húzódna többnyire. Miért? Ez ugyanaz a kérdés, mint amit annyi mások esetében az önelégült(nek tetsző) hivalkodás mozdít az emberben Tolvaj Zoltán számára az irodalom, azon belül is a költészet a haza, az otthon, ahol megeredhet a nyelve, hangot adhat éppenséggel a(z anya)nyelv bensőségében felszabadultabb érzékek, gondolatok és érzelmek helyenként túl-túláradó eseményeinek. Majd ilyen, már-már túlzásig letisztult képsorokban, mint ez itt: Piros szánom heve a szikrázó havon. (És hogy jön vissza ez a szikrázás a kötet záró darabjainak egyikében, a Crédóban: Unalomszikrák mindenütt! Versenként mégis újra meg újra a fellélegző öröm, hogy hazaérkezett. De mindig benne a szorongató veszélyérzet is, hogy hátha ez mégsem egészen az, vagy ő maga vált idegenné (is) ettől az otthontól, és ezért e nyelvet különös (mű)gonddal kell beszélnie. Ez a drámai mélyerezete ennek a költészetnek. Képtelenül mondva: az arányok ízlelése... (Marno János)


2009.06.09

E-mail l Wembester l Adatvédelem l Portáltérkép l Admin
Kelemen Kör © 2009