TÁMOGATÓINK VOLTAK


 



 

 Magyar Szak- és Szépirodalmi
Szerzők
és Kiadók
Reprográfiai Egyesülete
 



PARTNEREINK

 


  



A KELEMENI ESTÉK
új helyszíne:

a VÁRFOK BOROZÓ
(I. Várfok utca 10.)
 




 




 




HUNGAROVOX KÖNYVKIADÓ
és
OKTATÁSI STÚDIÓ98x147

 



Az UART és a
PARTIUM folyóirat honlapja
 



HONLAPJAINK
ÉS
BLOGJAINK

 

ECETTEL SAVANYÍTOK

 
 

SZAPPANOS GÁBOR BLOGJA

 

TROLLZAJ
(TOLVAJ ZOLTÁN BLOGJA)


 

 

NOVÁK VALENTIN
HONLAPJA

Ez nagyon jó


ZSÍR BALÁZS HONLAPJA
(G. ÉS N. URAK)


 


előző oldal  1 2   következő oldal

Boldogh Dezső
Eszterhás Dániel
Józsa Zoltán
Klement Zoltán
Novák Valentin
Payer Imre
Szappanos Gábor
Tolvaj Zoltán



Novák Valentin

La Grotta

Csengőcske, mit a szél kicsit megpedzett,
jelezte jöttét időtört lelkemnek,
ezt a csengőt elfeledtem hall’ni,
giling–szaváért újra kell porladni.

Vers voltam talán, mikor megszülettem,
regény leszek majd a végső „ütemben”.
Tunyul az ember, megtör’ intrikákra –
nemzedékből, mert hisz prózaibb diktálja…

Babakocsi–keret – egy halvány „fenn–lét” –
deja vu arról – „befed ez a kék ég”.
S rajzol egy fényujj ezer bárányfelhőt,
rá egy garboncást, magam, felleglépőt.

És évek múltán rám pirít Weininger –
zseni–tünet az ily korai emlény.
Könnyű elhinni, de jött a hányinger –
avittá leszek szépírói szemlén.

Ám előbb óvoda…
Föllökött böszme csaj…
Sok pirinyó ember –
vad akarat–ricsaj.
Máris jön mandulám
véres kitépése.
Doktor–hazugsága –
most az űrbe lépsz, te…
Egy mászókás emlék,
és kavicsra hullás.
Sérvműtét–varratok,
sebészollós kínzás.
Tejfog potyogása:
világra eszmélés,
„Ez mi?”–korszak vége,
„Miért”-esbe lépés.
Féltudatos évek –
ábéab, egyszer egy,
fantáziát ölő
tudás–vegyszerek…
Biciklis kergetés –
kezem szabta üveg…
Rossz fogalmazásom –
osztály iheg-riheg.
Aztán az első vers,
előző életből
fakadó kételyből,
merész erős, de nyers.
Labda kergetése
téres salakpályán,
ülni hátsó padban
öntudatlan árván…
Gymnasion, latin,
kabátgubó órán,
pálinka szünetben –
kocsma legfőbb mókám.
S oka–nincs(?) mélabú
tört rám kurtán–furán –
nem vidított Toldi,
tetrahidrofurán…
Tanárunk diszkusszált,
szöktünk az órákról,
a lét összekuszált,
bitangunk lett Mámor.
Kettesek, lustaság
és embergyűlölet.
Vagy csak senki se szólt:
„Ez most a szeretet.”
Bizottság, Judas Priest,
Nagy Ferós Bikini
izgatták a velőm –
„Tanulj megmondani!”
Bádogdob, Per, Kastély –
remegés és talány.
Csehov, Gogol, Puskin –
versztás lélek–magány.

Voltam főiskolás, mindig kedélybeteg.
A semmire tettem föl „olvasó”–éveket.
Réveteg vártam a harminc esztendőt,
mikor újra hallom az elnémult csengőt.

S hány, de hány lánynak ágy–tárgy vágya voltam,
de vak bakként magam holt lelkét csiholtam…
És önemésztett gerjesztett „közönyészet”,
s közel–látástól nem óvtak szemészek…

Voltam hunyorgó, mindenkor napra forgó,
kinek rémes hallást ad a papramorgó.
De nyelvem bicsaklott, ha bókra volt szükség…
Lovagiasság ez, mérleg szűziesség?

Voltam segédmunkás, de gyógyszerészeti,
szentendrei pincér, napi kocsmazseni.
Még zsurnál giliszta, ki szót kerékbe tör,
s oly, ki a ládába szórólapot gyötör.

Mondják, semmit se tesz, aki mindent próbál,
semmi se vagy, hiszem, ha minden nem voltál.
Úgy vélem, az élet divatos kísérlet –
robbanást követő szublimáló évek…

Sodródtam, vetődtem, bandben basszeroltam,
és reményzöld újság lapján smasszeroltam,
árkus–ezret betölt novákom–bákom,
hipnotikus kántát nyögök sámánfákon…
Voltam lapszerkesztő soha–orgánumban,
és meg–nem–értettség sötétjén kukultam.
Ég–elem töltött, ha segíthettem kacskán,
magamra számlálok, ébredjek lassacskán…

Rokiknak nevtanja,
biciklis briganti,
Balaton–átúszó,
morcos albán párti,
rendszerek gizdája,
fő hozzá nem értő,
irományaiból
soha meg nem élő,
oktatni utáló,
semmit lépő Ráró,
szkepszisnek mestere,
tudás Holt–tengere,
szappannal borotvált
bősz munkanélküli,
kit élet–robot várt,
nem menedzser–buli,
és programszervező,
defetista nulla,
kinek ellentettje,
egy még érő hulla,
ki életprogramját
jégverembe tette,
kusza istenhívő
kósza pokol–lelke,
vérmes mozgáspárti,
ki a sörhabból tud
madárjósként látni…

Nem voltam soha harcos hugenotta,
se simplicissimus máglya–ácsoló.
Körül arche–ikonok a’ la grotta –
vibráló árnyak, mind lélekalkotók.

Találtam egyet, aki velem lobog.
Püfögnek groteszkül barlangi dobok.
Csengettyűt a styx éj–vizén ne halljak,
távozzatok hát, obulus hatalmak!

És évek múltán rám pirított Chaplin –
kínok kínja sem szaggat sebet senkin,
ha vigyorvosság van nekünk kimérve,
elporlad képzelt rossz sorunk – Kiméra…

Most itt tartok, állok botütésre várva,
bennem duellum, kinn végletem párja,
lassan elközelg életem vabankja –
s már nem találok szavakat magamra…


2009.06.09

E-mail l Wembester l Adatvédelem l Portáltérkép l Admin
Kelemen Kör © 2009