TÁMOGATÓINK VOLTAK


 



 

 Magyar Szak- és Szépirodalmi
Szerzők
és Kiadók
Reprográfiai Egyesülete
 



PARTNEREINK

 


  



A KELEMENI ESTÉK
új helyszíne:

a VÁRFOK BOROZÓ
(I. Várfok utca 10.)
 




 




 




HUNGAROVOX KÖNYVKIADÓ
és
OKTATÁSI STÚDIÓ98x147

 



Az UART és a
PARTIUM folyóirat honlapja
 



HONLAPJAINK
ÉS
BLOGJAINK

 

ECETTEL SAVANYÍTOK

 
 

SZAPPANOS GÁBOR BLOGJA

 

TROLLZAJ
(TOLVAJ ZOLTÁN BLOGJA)


 

 

NOVÁK VALENTIN
HONLAPJA

Ez nagyon jó


ZSÍR BALÁZS HONLAPJA
(G. ÉS N. URAK)


 


előző oldal  1 2   következő oldal

Boldogh Dezső
Eszterhás Dániel
Józsa Zoltán
Klement Zoltán
Novák Valentin
Payer Imre
Szappanos Gábor
Tolvaj Zoltán



Novák Valentin

Csípes M@tyi (részlet)

Első kivonás

(Köpködi, borhamisító, maffiafőnöke sok-sok
járóföldnek, szőke macával száll ki a merzsdó
páncélos fedezékéből. Tragacs ily nem is egy áll
villa–garázsban. Biznisze éppen, mit követel meg –
muszka olajt átvenni arannyal igyekszik, a hitvány,
fegyverügyekben filmüveg, és mahagóni szinű jár,
borszerüséget pénzre cserélni a mély-lila szolgál.
Bolhapiacra a háboruban divatos matuzsálem
megfelelő. És most is ez ében éjfeketén jött.
Rajta a lába kilépőn, káucsuk óvta szegélyen,
rajta a lábán az szalamander százezerért, és
rajta bivaly–tajtéku, porülte nyakán miliós dög-
lánc. Nyírt–rút koponyáján táncol a fény, hisz e tisztes
polgár, zsebre de vágta a napfényt műbriliánsért.
Table-i dance-es, kis maca–nőjén sarki ravaszdi-
bunda virít. Körülöttük testőrbrancs, sokaság. Bő
ballon alatt itt új uzik álmodnak „ratatát”. Hogy
egyre vonul – szájtáti tömeg szétnyílik előtte,
mintha királyt tisztelne a bolhabazári szegény nép.)

…hát egy van, daliás vagabund, mai bunkót,
Köpködit, elfenekelni ki tud, ráosztva serényen
hájas ülepre a kancsuka ritmust. Ő neve: Csípes,
számítógépek gurujának hítta az ucca…
Víg csobogó víz hűse keresztelt szép Matyit annó!
Mégis e csípás, pöttynyi legényből nem koronás fő
szökkene szárba, hanem hét mérőföldnek a búja.
Lusta, mihaszna, igaz, hétszépség, gép–püfölő srác.
Elmula már tucat éve Matyinknak. Özvegy anyája
így kesereg, sűrűn szipogat községi vegyesbolt
hűtőpultja előtt: „Jaj, mit tévő lehetek még!
Zsörtölök egyre, mit ér? Évhosszat lopja a naapot…”
(Itt panaszo(s)san nyújtja a szót.) „Gaz semmirekellő.
Ott ül szinte vakon, süketen monitorja előtt, és
csapkoda nyűtt klaviátort, vagy mittom, mi a rossebb
annak a deszkadarabnak az elnevezése? Ha szólok,
orra alatt odaböffent, rámripakod’, hogyaszongya
 > Nagy munkában van most, mit zavarom! < Rom a ház már,
kinn meg senyved a zöldség, pusztul permete híján
minden kerti növény. Kapa és kasza messze kerülte
úri fehér alabástrom bőrű, gyönge kezét el.
Jajjaja-jajjaj!” Könnyeknek közepette sopánkod’
egyre az özvegy. Hm-hm – hümmög a kórus, a bolti
sort állók seregének legjava. Munkakerűlő –
így titulálják Mátyást mind. Ezalatt a fiú rest
és tunya pózát fel nem adón újabb szimulátor
játékát igazítja a gép már rég elavult, odakozmált
főzőként kotyogó procijához. Míg paramétert
állít, hogy sose zökkenhessen az űri lövészet,
és a memória is birkózzon sok megabájttal,
anyja beront. (Káromlások regimentje…) Levágja
rozzant, drótfülü szatyrát, harcos pózba merevszik…
S hopsz: „Fel is út, le is út!” – bök az útjelölő jegenyékre.
„Kívüle tágasb!” – így kukorít és seprü után fut.
Nos, Matyi nyomja a power gombot, kék flopiját meg
elsüllyeszti zsebén. Masinája nyüszítve leáll. Tán
tudja a gép, kicsi gazdáját veszité el örökre?
Ellenkezni feled kajlán kamaszos neten élő
kópénk. Ismert tág e világból oly keveset még:
iskola mellett el-tova vívő útakat ezret,
kertjük zegzugait… Patak ívén túl nem inalt – félt.
Szűk horizontját mind a világháló terebíti.
Innen hallott űrbe–lövésről, városi zűrt csak
drótról lát. Helyi háboru, békepolítika, tájak,
film, zene, szex kuszaságban tölt el ifjui elmét.
Még liba is kerül élektrónikus úton elébe…
Honlapokat nyitogatva gunáretető paginát lel.
Elnevez egy gágárt Tityitottynak, és napi sűrűn
„fínom” e–táppal biz’ köteles teletömni szegényt, mert
másképp, sajna, kinyúlik a szárnyas. Csipkede most is
jó mátrix füveket. Képpont generálta madár, hol
késik a gazda, Matyid? De Matyink háló közeléből
útra kilódult. Tíz mérő föld, net cafetérát,
míg ha talál. („Mért pont most, lúdetetés idején jött
rá a hopáré zsörtös anyámra megint?! Szakadott el
volna a cérna sötét icakán, mikor elfog a pornó,
és töltöm neti kéjenc dolgaimat?! Gunaram bár
éhezik; itt tutulok s kavarok nyűtt tornacsukámmal
útipor örvényt – megszabadulván házi bajoktól.
Tűz a nap ultra–erősen, két szemem is kopogat. Phij!
Érzem, hogy kopik (f)el kópéknak az álla egészen,
míg tékozló, megbántott fiuként hazatérnek…
Borzasztó, hisz én magam ebben a percbe’ teszem meg
első vándor–lépésem, máris szaladoznék
oltalmába anyámnak… Várna terülj lakomával…
Hálából udvarra kimennék, és „milyen egy kapa”
megnézném tisztes távolból persze, ne mondja,
hogy sose láttam…”) Így vörösöd Matyi , s őröli útját.
Végül stoppal érkezik álmos, (kornyadozó fák
lombja között) piacos, cimeres szitijébe e tájnak.
Torpan a Wartburg, kétütemű gázfelleg–okádó.
Torpan a bolhapiac kapujánál. Kérte Matyink, hogy
NET közelébe tegyék ki, libáját hadd tömi mindjárt.
Elkerekült szemmel lesi jómadarunk a sofőr, szent
ő, helyi inszeminátor… „Mit néz?! Nincs liba! Messzi
szervergép kettes számrendszeri, egy-nul’a kódját
hízlalom!” És fellengzős képpel dob köszönömszerü
szót bikaborjak „második anyja” felé. Felirat nő –
itt a piac. Elpöffen a Wartburg, prof. Matyi lódul
kótyavetyék közepén a világháló közelébe.
„Tán TityiTotty még él…” Hosszú etapon vereked, küzd
míg E–pontra talál, s vet friss üd(e)–tápot a lúdnak…

Még tizenöt-húsz lépés, s cuppanhat Matyi ismét
lételemébe. Se nem hall, sem nem lát, csak a célra
tart vadtól bódult erdélyi kopó iramában.
S csattan a kópé egy pocakon. Hawaii–ing, tiritarkán
hűsít netre beizgult hősi legényt. Sederít gyors
cifra teremtettézést Köpködi, maffia főnök,
hassal át, ki nyomult a hamis pornó videóknak
standját védelmébe veendő. Ronda beszéddel
hívja a gardrób, sok bodygardot, hogy levakarják
ezt a kulancsot. Lebben a ballon, villan a fegyver,
boxer az ujjon, és tenyerekben nuncsaku csörren.
Mondana Mátyás mentegetődzést, nyílna bocsánat-
félét ajka rebegni, ám a kezek taszigálják…
Válla bicsaklik, roppan a csontja, ujjperec állát
csapja, de ketté. Köpködi ocsmány mód vigyorogva,
csak noszogatja fehérjén élő vas–regimentjét,
és szteroid seregét kétszer nem kell a pofonra
ajzani, hullik a mázsás ütleg aszteroidként.
Csípes a földön, még vonagol, és orra likából
ömlik a vér, foga pottyan, borda hasadt nem is egy már…
Körben a zsibvásári tömeg néz, zúg-morog egyként.
Gyűlölik itt mind Köpködit, (érc agyú, gyurma legényit),
mert sokakat veretett gipszmellényes viseletbe,
másokat eltemetett a futóhomok által a mélybe,
szűzlányt számtalan ízben ronta meg ordasa környék
„bokrainak”. Most bődül: Elég! Bár nyalja a száját…
Mások vérének hullását látva beindul
pavlovi nyálzás, így stimulusra jövend idegének
egyszerü válasza, és kiköp ímhol, jó anyaföldre…
„Kölyke a pornak! Kis nyomorult! El kell takarítni,
távolban hisz vijjog a yard!” – s lehuzatja Matyinkat
egy vizes árok sok lapuval fedezett üregébe.
Félájult hősünk még vért bugyogat ki a száján,
még odamond, főleg, hogy kék flopiját a homokból
Köpködi fölveszi, és süllyeszti zsebébe, ahol már,
annyi de annyi kivégzés névsora nedvesedett át.
„Háromszor veri ezt kenden Csípes Matyi vissza!” –
hörgi a gyermek, s „szájberi” ájulat éri el, ólmos.
 


2009.06.09

E-mail l Wembester l Adatvédelem l Portáltérkép l Admin
Kelemen Kör © 2009